Rómeó és Júlia

ROMEO	Megyek hát, s tüstént szólítom kedvesem, Hisz biztos reám vár talpig tetvesen. De csitt! Mi fény villódzik amott? Konnektorba nyúlt, s ettől görcsöt kapott. Ó, én egyetlenem, segíthetnék máris, De nem teszem, hisz látom, élvezed a fázist.
JÚLIA	Bűzt hoz a szellő, ez Romeo lenne? Ilyen szaga neki van, biztos vagyok benne. Elindult felém, ide vezet útja, Remélem, hogy erejéből több menetre futja. Jöjj hát szerelmem, s csókold meg ajkamat, De sietned kell, mert bélgiliszták hajtanak.
ROMEO	Mily furcsa hangja, csak nem esett baja? Tán rühes a Kedves, hogy hullik a haja? Ó, a galád tele van kéjjel, Biztosan megcsalt mással az éjjel.
JÚLIA	Ne szólj így, Romeo, hisz még szűz vagyok!
ROMEO	Füledre Kedves, attól hallasz nagyot!
JÚLIA	Szerelmem, Romeo, ne gyanúsíts, Hisz éjjel az odúm csak terád fentem. Loboncos trombitád, mely igen derék fajta, Nyújtsd fel hát íziben, s felhúzlak rajta.
ROMEO	Értem én a terved, fáj a fogad a golyóra, Húzzon fel inkább a Vágó Pisti rolója.
JÚLIA	Hármat, Kedves, ölelj, csókolj, szeress, Szoknyám alatt íziben mamutfészket keress!
ROMEO	Idefigyelj, kedves. Mit mondasz, csupa vidámság, De nincs itt a Dévényi, ez nem a Három Kívánság. S most mondok neked szépet én is, Júlia: Arcod látványától kipusztul Grúzia.
JÚLIA	Szerelmem, Romeo, hangod mint az álom, Meredő tagodat epedve várom. Tudom, hogy féltél, s éjjel reám vártál, S félelmed jeléül megtelt az ágytál. Tudom, hogy szeretsz, s imádsz kellőképpen. Vizelő kacsád kimutatta nékem.
ROMEO		Szót se többet erről, hisz elég a bajom, Az engem ért csapást szó nélkül nem hagyom. Keserű a sorsom, melynek tűz az oka, Házunk égésének nagy volt a foka.
JÚLIA	Ezek után, Romeo, nem élet az élet, Haljunk meg együtt, igyuk meg a mérget. Az élet örömeit már élvezni nem merem, Mert napok óta sajog, s gyötör aranyerem. Ég veled hát Kedves, az életet utáltam, S ha meghaltam, jöjj te is utánam. (Júlia megissza a mérget, s meghal.)
ROMEO	Balga lány, mit képzelsz! Hogy halni veled menjek? Odébb állok, s maszturbálok egyet.